Elsősegélynyújtás alapjai

Az alább következő kis leírás tényleg alapszintű tudásanyagot nyújt csak. Bárki, akinek van egy elsősegélyvizsgája, annak mindezt (többet is) már tudnia kellene. Előnye talán annyi, hogy nem száraz anyag, hanem tapasztalatokon alapul.

Az emberi test egy komoly szerkezet, s mennél bonyolultabb valami, annál könnyebben eshet baja, sok esetben annál könnyebben sérül, s mindenképp nehezebben regenerálódik.

Az elsősegélynyújtás, ahogy neve is mutatja még nem igazi orvoslás. Tudástára nem teszi lehetővé, hogy betegségeket kezeljen, vagy lelki problémák kapcsán nyújthassunk általa segítséget. Csak alapvető ellátás a sérülések kapcsán. Ez annyit jelent, hogy lehetséges vele a kisebb sérüléseket, vagy súlyosabb károsodások esetén ismét harcképessé tenni valakit, illetve stabilizálni állapotát addig, míg nem kerül orvoslásban járatosabb személyek, s kielégítőbb felszerelések közelébe, ahol meggyógyulhat.

Tehát bármilyen jól is ért valaki az elsősegélynyújtáshoz, akkor is csak szanitécnek nevezhetjük, orvosnak nem. (Az már más kérdés, hogy a sebesülések ellátásához sok esetben jobban ért egy szanitéc, mint egy orvos.)

Alapvetően a következő sérülésekkel kerülhet szembe (segíthet) egy szanitéc:

-        Kisebb sérülések: pl.: zúzódások, húzódások, horzsolások (hámsérülés), kisebb vágások

-         Csontrepedések és törések

-         Súlyosabb vágások, szúrások

-         Lőtt sebek

-         Legfeljebb másodfokú, testfelület legfeljebb 50%-át érintő égési sérülések

-         Élőlények okozta specifikus sérülések (pl. méhcsípés és allergiás reakciója)

A kisebb sérüléseket gyakorlatilag mindenki képes ellátni, minimális felszereltséggel, a legkisebb ismeretek birtokában és józanésszel. Általában nem kell hozzá más, mint egy kis kötszer, fertőtlenítő anyag, s bizonyos kenőcsök (pl.: zúzódás elleni).

Kisebb zúzódások esetén (pl.: valaki elesik, és egy tompa kőre zuhan kézzel) inkább fájdalmasak, mint veszélyesek. A legtöbb esetben nem járnak külső sérülésekkel, de nem árt alaposan megvizsgálni a felületet, bár ritkán, de előfordulhat csontrepedés is.

Általában elég, ha bekenjük a zúzódott felületet, az erre a célra szolgáló kenőccsel, vagy betekerjük gyógyfüves főzetben, tinktúrában, vagy forrázatban áztatott gyógyfűvel. Ezek hatására nem csak a zúzódás gyógyul gyorsabban, hanem a fájdalom is mérséklődik. A fájdalom mérséklésében sokat segít, ha a sérültnek eltereljük figyelmét a sérüléséről, illetőleg ő sem gondol rá. Amennyiben komolyabb fájdalmakat érezne még így is, úgy segíthet egy kupica pálinka, ha ez sem segít, akkor leginkább két dolog lehetséges: a sérülés vagy komolyabb, mint gondoltuk, vagy csak az illető nem bírja a fájdalmat és túl panaszkodós. Alaposabb vizsgálat után, ha úgy tűnik nincs komolyabb gond, akkor esetleg bekenhetjük valami fájdalomcsillapító szerrel (pl.: lidokain kenőcs). Ha a zúzódás a kézen keletkezett, akkor esetleg felköthetjük a karját.

Húzódások szintén enyhe sérülések. Leginkább végtagokon, vagy háton keletkezhetnek. Amennyiben végtagon keletkezett, úgy a legtöbb esetben elég, ha az adott testrészt a sérült kíméli, kéz esetén felkötni, láb esetén egy erősebb faággal segíteni a járást, ameddig szükségesnek érzi. Kenőcsök itt is segíthetnek. Esetleg, komoly szükség esetén alkalmazhatók fájdalomcsillapítók.

Horzsolások leginkább elesés során keletkeznek. Szintén nem számítanak a legtöbb esetben súlyos sérülésnek, de azért ellátásra szorulnak, mert sebfertőződés esetén komollyá válhatnak. Horzsolás hatására a bőrfelület megsérül, mely az egyik elsődleges védelmi vonala a szervezetnek a fertőzésekkel szemben.

Alaposan tisztítsuk meg a felületet (erre a célra a tiszta víz is éppen eléggé megfelel), majd valamilyen fertőtlenítő szerrel. Sokféle fertőtlenítő szer létezik, ám azok egy részét, csak a sérülés környékén szabad alkalmazni (pl.: jód). Ezért ajánlatos inkább olyan, modernebb szereket alkalmazni, mint a betadin. Ám nem feltétlen muszáj magunkkal cipelni egy nagy tubus fertőtlenítőszert, megfelel fertőtlenítésre (is) a jó magyar pálinka, vagy más, nagyobb töménységű (min 30%), tiszta (értsd: színezékektől, aromáktól, egyebektől mentes) alkohol. Ezt követően, ha a horzsolás mélyebb, nagyobb, vagy gyakran használt felületet érint – teszem azt tenyér -, akkor érdemes lehet egy vékonyabb, tiszta gézréteggel, vagy vékony és tiszta ruhával (pl.: vászonzsebkendő) betekerni, hogy megóvjuk a sebet a szennyeződésektől.

Kisebb vágások esetén hasonlóan járhatunk el, mint a horzsolásoknál. A különbség annyi, hogy mivel a legtöbb esetben kisebb felületet érintenek, így sok esetben nem kell géz, vagy tiszta ruhaanyag, hanem sokszor bőven elég egy sebtapasz is.

Csontrepedések és törések:

Csontrepedést nehéz megállapítani a szabadban, de az esetek többségében együtt jár zúzódásokkal is. Tehát, ha látszólag a sérülés csak zúzódásnak tűnik, de a fájdalom sokkal hevesebb, akkor könnyen lehet csontrepedésről is szó van. Ez esetben Érdemes az adott testrészt kímélni, ha végtagról van szó, akkor felkötni, kisebb sínbe rakni. Mivel ilyen esetben nagy a fájdalom, így, ha van, érdemes fájdalomcsillapítót adni, továbbá a sérült részt, a zúzódások esetében is használt anyagok (főleg kenőcsök) segítségével kezelni.

Amennyiben nem végtagról van szó, s különösen, ha fejről, akkor amilyen gyorsan csak lehet orvosi segítséget érdemes hívni, az illetőt - legalább egy röntgenre - kórházba szállítani. Valamint számolhatunk automatikusan agyrázkódással.

A csonttörések megállapítása már valamivel könnyebb.

A következő fajtái léteznek a csonttöréseknek:

-         Egyszerű csonttörés

-         Zöldgally törés

-         Nyílt törés

-         Többes csonttörés

-         Szilánkos csonttörés

Az egyszerű csonttörés onnan vehető észre, hogy az adott testrésznél a bőr kitüremkedik. A sérült a törések esetén erős fájdalmat és hányingert érez. Ilyen esetben egy szakképzett szanitéc képes (nem fájdalommentesen ugyan) visszaigazítani a törött csontot. A végtagot minden esetben sínbe kell tenni, s minél előbb szakorvoshoz fordulni. (Ez igaz minden törésre.)

Zöldgally törés leginkább fiataloknál fordul elő. Csontjaik még hajlékonyabbak, mint az idősebbeké, ezért megeshet, hogy a csont nem törik el teljes szélességében, hanem csak átmérője bizonyos részéig. Súlyos esetben ott tovább reped, sőt, a bőrt is átütheti. Ilyenkor csak különösen szakképzett szanitéc, vagy orvos igazíthatja vissza a csontot, mely ez esetben rendkívül erős fájdalommal, s szinte minden esetben ájulással jár. Ekkor érdemes csak sínbe tenni a végtagot, s így szállítható a sérült (ideiglenes hordágyon).

Ha a csont fontosabb eret is átvágott, akkor kössük el az adott végtagot. Ilyen esetben, vagy, ha a visszaigazításnál erre esély van, akkor szakavatott szanitéc nem próbálja meg. Ezért, akinek nincs ilyen irányú képzése és főleg tapasztalata, az ne próbálkozzon semmivel, a végtag elkötésén kívül (ha erősen vérzik), s a seb környékének fertőtlenítésén kívül!

Minden esetben még előre szóljunk a mentőszolgálatnak a sérülés tényéről. Amennyiben a sérült szállítható, úgy siessünk eléjük, amennyiben nem akkor legfeljebb a csoportból egyetlen személy segítsen nekik a helyszín gyors megtalálásában.

A nyílt törés bizonyos szempontokból enyhébb, mások szerint súlyosabb a zöldgally törésnél. Általában idősebb személyek esetében fordul elő. Esetében a csont nem egyszerűen eltörik, hanem élesebb, hegyesebb része átüti a bőrt.

Különösen súlyos akkor lehet, ha fontosabb eret is átvág. Ekkor, kössük el az adott végtagot, hogy minimalizáljuk a vérveszteséget. A seb környékét érdemes fertőtleníteni, amennyiben rendelkezünk ilyennel (s az illető nem allergiás rá) úgy vérzéscsillapító szerrel kezelni. Ez esetben is érdemes orvosi segítséget hívni, a sérült csak ritkán szállítható, a csont helyreigazítása még szakképzett személy esetében is veszélyes, s felettébb nehézkes a helyszínen, így nem érdemes vele foglalkozni.

Többes, vagy szakaszos törés már felettébb súlyos. A beteg a legtöbb esetben nem szállítható a csoport által (mentőautó, vagy helikopter szükséges). Gyakorlatilag az adott csont több helyen tört el, a legtöbb esetben sima töréssel. A sérült sok esetben már a sérülés következtében elájult. Azonnal mentőt, vagy mentőhelikoptert kell hívni.

Szilánkos törés az egyik legsúlyosabb sérülés. Az adott csont nem pusztán több helyen törik el, hanem apró szilánkokra törik szét. Az adott testrészt tilos bármilyen módon mozgatni, ha vérzést (látható, vagy belső) észlelünk, akkor azonnal el kell kötni az adott végtagot, mást nem tehet szakavatott személy sem a helyszínen. A legtöbb esetben nem szállítható a sérült (ritka kivétel lehet sarok szilánkos törése, ekkor háton pl. igen, nagy szükség esetén).

Azonnal mentőt, vagy mentőhelikoptert kell hívni. Kórházban is csak nagy hozzáértéssel és szakszerű eszközökkel/ eljárásokkal gyógyítható a sérülés.

Súlyosabb vágások, szúrások:

Esetükben már a helyszínen is sokat tehetünk.

Egyrészt a legtöbb esetben, ha a seb súlyosabb vérzéssel jár, akkor érdemes elkötni az adott végtagot. Amennyiben a sérült rész nem végtagon található, úgy kissé súlyosabb a gond, ekkor már csak a nyomókötés segít. A nyomókötés kivitelezésének módja a legtöbb elsősegélynyújtó tankönyvben megtalálható.

Persze a kötés előtt még fertőtleníteni kell a seb környékét, hogy megakadályozzuk a fertőzéseket.

További lehetőség, amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő felszerelések, s elég képzett a szanitéc, a seb összezárása, amennyiben a vágás/ szúrás nem érintett fontosabb eret. Egyrészt lehetőség van összehúzó tapasz alkalmazására. Ez egy kisebb méretű, nem irritáló ragasztóval bevont szövetdarab, melyet kifejezetten a sebek összezárásához használnak. Amennyiben ezzel a modern segédeszközzel nem rendelkezünk, úgy marad a jól bevált varrás.

Másik modern opció még a szövetragasztó. Ez nagyban hasonlít az összehúzó tapaszhoz, a fő különbség annyi, hogy ez az anyag kissé zselészerű, s olyannyira nem káros a testre, hogy egyenesen a sebbe lehet fecskendezni a fertőtlenítés után. Használata után nincs szükség sem gézre, sem más anyagra, a ragasztó kiválóan beforrasztja a sebet. Ám ez az anyag sajnos Magyarországon szinte beszerezhetetlen, ára pedig csillagászati.

Egy másik régóta jól bevált lehetőség a seb kiégetése. Ekkor ugyanis megszűnik a vérzés, a seb, a sérülés miatt összeheged valamennyire, ám erősebb igénybevétel hatására könnyen felszakad. Meglehetősen fájdalmas eljárás, de szükség esetén kénytelenek lehetünk alkalmazni.

Érdemes szólni még egy esetről. Amikor az idegen tárgy az áldozatban maradt, mely a szúrást/ vágást okozta. Ekkor mindenképp el kell kötni az adott végtagot. Amennyiben a sérülés a test más részén található, abban az esetben csak a seb környékét fertőtlenítsük, ne próbáljuk a tárgyat eltávolítani, mert az szab gátat a nagyobb vérzésnek! Csak abban az esetben távolíthatja el egy szakképzett szanitéc, ha a tárgy láthatóan erősen fertőző, vagy mérgező. Ilyen lehet az előzőleg nem megtisztított, alvadt véres kés, ürülékkel kapcsolatba került tárgy, mérgező tüske, stb… Ezeket el kell távolítani, különben az áldozat egy kisebb sérülésbe is belehalhat. Az eltávolítás után a fenti lehetőségek állnak fenn.

Ebben az esetben mindenképp, de a többi során is érdemes egy tetanusz injekciót adni a sérültnek, amivel helyszínen nagy eséllyel nem rendelkezünk, tehát irány a kórház.

Tehát súlyosabb vágások és szúrások esetén a fenti lehetőségeink állnak fenn, de az esetek többségében érdemes kórházba vinni a sérültet, főleg, ha a szanitéc nem mesterszinten képzett, sok tapasztalattal rendelkező személy (a sebvarrást sem érdemes rábízni mindenkire, ráadásul nem is minden esetben érdemes azonnal megtenni).

Lőtt sebeknél kissé hasonló a helyzet, mint a szúrásoknál.

Szerencsés esetben a golyó keresztülmegy a testen, így nem kell bajlódni a kivételével. Attól függően, hol érte az áldozatot (ért e fontosabb eret, belső szervet) változhat a lövés súlyossága. Ha nem ért fontosabb területet, akkor általában elegendő a bemeneti és kimeneti nyílás környékét fertőtleníteni, majd mindkét végére nyomókötést tenni, s a test adott részét többszörösen körbetekerni kötszerrel.

Amennyiben fontosabb eret ütött át, abban az esetben meg kell próbálni elkötni az adott eret, vagy kiégetni a sebet, s még ez sem garantálja a túlélést. Az ér elkötésére terjengnek olyan hírek, hogy háborúkban akadtak olyan szanitécek, akik szó szerint csomót kötöttek egy érre. Nos, ezt ne próbálja utánozni, még egy képzett szanitéc sem!

Mentőket azonnal értesíteni kell ilyen esetben.

Amennyiben a lövés fontos testrészt ért, akkor a helyszínen a legritkább esetben lehetséges bármit is tenni, esetleg fájdalomcsillapítót adhatunk az áldozatnak a mentők kiérkezéséig. Az ilyen sérüléseken csak kórházban, vagy legalább tábori orvosi sátorban lehet segíteni.

Amennyiben a golyó a testben maradt, abban az estben, ha nem ért fontosabb területet, akkor egy szakképzett szanitéc megpróbálhatja kivenni, csipeszek, vagy más, megfelelő eszközök birtokában. Ha sikerrel járt, akkor következhet a fertőtlenítés, nyomókötés.

Amennyiben fontosabb testrészt ért a golyó és benne maradt a sebben, akkor végképp nincs mit tenni, még szállítani is veszélyes a sérültet, mégis, minél előbb el kell juttatni a kórházig, vagy tábori orvosi sátorig. Esetleg a fontosabb eret megpróbálhatjuk elszorítani, s egy kisebb kötés a sebre tenni, hogy mérsékeljük a vérzést.

Megtörténhet, hogy a lövés csontot tört, ebben az esetben egyszerre érvényesülnek mindazok, melyek a csonttörésnél, és lőtt sebeknél kerültek leírásra.

Égési sérülések:

Kétséget kizáróan a legsúlyosabb sebesülések közé tartoznak. Kevés sebesülés fáj annyira mint ez, s még kevesebb akad, mely hasonlóan alattomos.

Az alapvető, alacsony súlyosságú égésekkel már a legtöbben találkozhattunk.

Ilyen az, ha valaki leég a napon, vagy megégeti az ujját a meleg lábastól, netán ráfröccsen egy kis forró tea. Ezeket nem nehéz kezelni, de fontos a gyorsaság. Mindenképp, a lehető leghamarabb érdemes hideg vizet folyatni a gyengén sérült felületre, vagy leégés esetén hidegebb vízbe (kb. 15-22 fokosba) merülni teljes testtel.

Ezt követően érdemes bekenni az adott testfelületet tejföllel, esetleg aludttejjel (kefir). Természetesen mindkettőnek hidegnek kell lennie. Ezek nagyban segítenek, egyrészt jelentősen mérséklik a fájdalmat, másrészt csökkentik a bőr összehúzódását, elhalását, így a későbbi hegek megelőzhetők, vagy legalábbis mérsékelhetők. Továbbá a jelentős hámlás mértéke csökken.

Ám súlyosabb égések esetén ez már nem elegendő.

Másod és harmadfokú égések esetén a bőrfelület már olyan súlyosan sérül, hogy tejföllel, vagy más tejtermékkel a sérülést kezelni tilos, mert növeli az elfertőződés esélyét. Sőt, mivel a víz is hordozhat súlyos kórokozókat, ezért csak a lehető legtisztább víz alkalmazható, az is csak másodfokú, viszonylag kisebb bőrfelületet érintő sérülések esetén.

Másod és harmadfokú égési sérülések esetén minden esetben maradnak nyomai a sérülésnek, azokat eltüntetni csak a legjobb műtétek képesek. Eleve új bőrfelületet kell adni a sérültnek, amit optimálisabb esetben a fenékről lefejtett bőrrétegekkel (ti. itt regenerálódik a leggyorsabban), más esetben leginkább disznóbőrrel, vagy a drága, sejttenyészettel készült, markel-semleges bőrrel végzik a beavatkozásokat.

Ezeket azonban még egy tábori kórházban is lehetetlen elvégezni, legalábbis az elkövetkezendő fél évszázadban, s utána sem lesz gyakori.

Tehát a testfelület legfeljebb 50%-át érintő, legfeljebb másodfokú égési sérülések esetén csak annyit tehetünk, hogy amennyiben található a közelben, úgy viszonylag steril (ártézi források, hegyi források (közvetlenül, ahol kifolyik a hegyből), stb…)  hideg vízzel locsoljuk a sérültet, a megégett felületen a mentők, vagy mentőhelikopter kiérkezéséig.

Élőlények okozta, specifikus sérülések:

Hazánkban szerencsére kevés emberre veszélyes méreggel bíró élőlény található, bár a globális időjárás változás miatt egyre inkább elképzelhető ilyenek megtelepedése. Az egyszerű pókok csípései inkább fájdalmasak, és kellemetlenek, mintsem veszélyesek. Ha egy ilyen megcsíp valakit, akkor vízben, vízfolyás alatt nyomja ki a mérget, a csípés helyéről, amennyire lehet, ezt követően egy kis fertőtlenítés és sebtapasz bőven elegendő. Fájni valószínűleg így is fog egy ideig, de legalább kevésbé hosszan.

Jelenleg a méhcsípés az egyik legveszélyesebb, no nem azért, mert olyan halálos lenne a méhek fullánkja, hanem mert többen allergiásak rá. Az allergiás reakció leginkább azzal jár, hogy az illető felpuffad, fejfájás és izomfájdalmak gyötrik, súlyosabb esetben, több, vagy érzékenyebb pontokat érintő csípések esetén azonban halálos is lehet.

Az első a megelőzés, vagyis meg kell kísérelni ezt elkerülni. Legyen szó méhekről, vagy darazsakról, azok egyszerű élőlények, akik általában jobban félnek az embertől, mint mi tőlük. Egyben védelmezik fészküket és királynőjüket. Tehát elsőként nem kell a fészkük környékét bolygatni, illetőleg érdemes azt elkerülni. Ha szabadon szálló méhek akadnak a közelben, akkor leginkább valami odavonzza őket, ezek lehetnek virágok, vagy épp a szabadban lévő élelmiszerek, folyadékok. A magányos méhek, vagy darazsak esetén nem érdemes hirtelen mozdulatokat tenni, ugrálni, csapkodni, egyebek, mert akkor megijednek, s könnyen lehet csípnek, amit egyébként a legtöbb fajta kevésbé tesz. Ha ránk szállnak, akkor óvatosan lehet mozdulni, esetleg egy papírlappal, vagy más hasonlóval lesöpörni őket. Hasznos a füst is ellenük, a cigarettát se szeretik, a jóval nagyobb füsttel járó tábortüzet még kevésbé, így érdemes utóbbi mellé húzódni egy időre.

Étkezésnél, ivásnál figyelni, mert kíváncsi lények, akik hajlamosak beleszállni az üvegekbe, vagy mézes-vajas kenyérre. Tehát, ha sok repülő rovar van a környéken, akkor fokozottan ügyeljünk poharainkra, vagy üvegeinkre, kulacsainkra, mert nem kell ahhoz allergiásnak lenni, hogy meghalljon valaki, ha belülről megcsípi a torkát egy méh. Ezért az átlátszó üvegegeket jól nézzük meg, mielőtt iszunk belőlük, a nem átlátszóak esetén zárt fogakkal szűrjük át tartalmát, s bármilyen üveg is legyen, zárjuk le rögtön, miután ittunk belőle. Poharaknál, levesnél, vagy mézes kenyérnél is ügyeljünk fokozottan.

Nagyobb invázió, vagy közeli kaptárok esetén érdemes kirakni kisebb, de mélyebb tárolókban cukros vizet, távolabb a társaságtól. Most az állatvédők lehet megszólnak, de abba belefulladnak a méhek, darazsak, mert ugye beleszállnak.

Aki allergiás a méhcsípésekre, azt adrenalinnal szokás kezelni, ami bár kapható a patikákban, mégis ritkán adják ki. Tehát, ha nincs nálunk ilyen gyógyszer, akkor ismét a természethez kell nyúlnunk, hiszen az anyag természetes módon is termelődik, és nem hülyeség: jól felidegesíteni a sérültet. Ha torka bedagad, egyre nehezebben lélegzik, akkor egy szakavatott személy vastagabb, de hajlékony szívószálat, vagy más tiszta csövet juttathat le a torkán, ez megmentheti, de legalábbis meghosszabbíthatja életét. Különösen súlyos esetben, életveszélyes sérülésnél egy szakavatott szanitéc esetleg alkalmazhat óvatos torokmetszést, s ott juttathatja be a csövet.

Még a hangyákról érdemes szólni. Ugyanaz a helyzet velük, mint a darazsakkal. Vagyis nem túl veszélyesek magukban, ezért támadnak csapatokban. Inkább távozzunk a közelükből. Csípésük kissé égető, fájdalmas, általában elég rá csípéseknél használatos kenőcs.

Járulékos sérülések:

Sok esetben egy hatás járulékos hatásokat is maga után von. Ilyen például az agyrázkódás zuhanások, esések esetén.

Az agyrázkódás esetén a sérült koordinációs zavarokkal, émelygéssel, hányingerrel, gyengeséggel, rossz emlékezettel küzdhet, esetleg félrebeszél. Egy kis fekvés, és nyugodt pihenés, netán hamar elalvás megoldhatja a dolgot a legtöbb esetben.

Ám főleg mivel a legtöbb esetben járulékos hatás, így már az elsődleges miatt is sok esetben érdemes legalább egy tábori kórházba szállítani a sérültet, s egyúttal az agyrázkódás miatt is bent tartják megfigyelésen. Érdemes bevinni akkor is, ha az alapsérülés egyébként helyszínen könnyen kezelhető, , de agyrázkódás negyed-fél óra elteltével is súlyosnak tűnik.

Hegyen, vagy más túra esetén legalább fél órára mindenképp pihenjen a sérült, utána pedig legalább ketten kísérjék éberen, akár kézen fgva, nehogy leszédüljön a hegyről, vagy más újabb baleset érje.

Egyelőre ennyit írtam az alapokról. Valószínűleg az írás még bővítve lesz, az is elképzelhető, hogy újabb, kissé emeltebb szintű írást is közlök.