mahai - G-Portál

Sajnos a probléma hazánkban pontosan az, amit a cím mutat. Vagyis megtalálni egy csöppet nehéz, márpedig vészhelyzetben a legtöbbek még annyira sem tudnak koncentrálni, mint alapban. Persze, ahogy láthatjuk jelenleg, mikor a hazaárulók uralkodnak, akkor nem a nép érdekeit tartják szem előtt.
Ők és bizalmas embereik persze ismerik a saját részükre fenntartott óvóhelyeket, ahová elmenekülhetnek, ha úgy hozná a szükség.

A nép nem tudja hová menekülhetne. Néhányan, akik a jelen rendszerhez hűk, biztosan azt mondanák erre, hogy azért, mert ez titkos dolog, nem tudhat róla az ellenség. Nos, kérdem én, mikor több államtitkot tud az In-Kal, meg a MOSZAD, mint a Honvédség, akkor mégis miről beszélünk?

Elvileg a következő személyeknek kellene tudnia az óvóhelyekről:
-A helyi polgármesternek
-A helyi jegyzőnek
-A körzeti laktanya parancsnokának (már amennyi laktanya még van)
-A helyi megyei és városi rendőrfőkapitánynak, illetve városoktól távolabbi területek esetén a körzeti megbízottaknak

Persze ők sem tudhatnak minden óvóhelyről, csak a helyiekről, azok közül sem mindről, mert sok éppen a politikusoknak és más öltönyös senkiháziknak van fenntartva. Ez utóbbiak erős hiányosságokkal ugyan, de sok esetben ellenőrzés alatt állnak, néha még karbantartást is látnak.

A lakosság számára fenntartott óvóhelyek alapesetben is kis számúak, s kevés férőhellyel rendelkeznek, ezt betetézi még, hogy felújítást legtöbbjük legalább a módszerváltás óta nem látott, s ahogy a cím is mutatja enyhén eldugottak. Nem, mintha olyan extrák volnának, csak kisebb részük rendelkezik kielégítő RBV (radioaktív, biológiai, vegyi fegyverek elleni védekezés) védelemmel.
A lakosság persze nem kap oktatást manapság abban az irányban sem, hogyan kell viselkedni egy óvóhelyen, illetve miket kell magával vinnie. Aki esetleg arról álmodozna, hogy a Honvédségnél majd igen, azt ki kell ábrándítanom tapasztalataim miatt. Mert sajnos ott sem nyújtanak elégséges oktatást, bár kétség kívül a honvéd azért magára szed ezt-azt, amit a civil ember nem. Az viszont csak rémálmaimban él, hogy a tiszti kar miket művelne, ha nekik kellene lefolytatni az óvóhelyre menekítést, s miket tennének, ha már ott vannak a többi honvéd körében. Úgy sejtem, erre is alkalmatlanok, mint mindenre, ahol nem a seggnyalással, meg a haza védelmének megcsonkításával (ahogy manapság nevezgetik: szükséges leépítés, meg átalakítás, reform) lehet előre jutni.

Tehát óvóhelyet találni nem könnyű, pedig van viszonylag sok.
Többségük nem őrzött, tehát legfeljebb a zárakkal kell megküzdeni, ha be akarunk jutni. Szerencsére a módszerváltás idején még akadtak olyan okos emberek, akik pár aprósággal hozzájárultak ahhoz, hogy szükség esetén használhatóbbak legyenek. Például a kisebbek többsége lakattal van lezárva, azt pedig akár fűrésszel, akár lángvágóval el lehet távolítani. Kalapáccsal azért nem, ahhoz elég erősek.

Kisebb óvóhelyek számtalan helyen találhatók.
Régen ugye voltak tiszti lakások. Olykor egy egész utcában katonatisztek laktak családjukkal. Az ilyenekben szinte biztos, hogy van egy légópince, bár minősége kérdéses. Sok esetben csak egy ablaktalan helyiség, a biciklitárolókkal szemben, melyet egy erős ajtó zár le, s vezet belé egy légcső. Az ilyeneket leginkább a hidegháború idején építették, kommunista célirányossággal, vagyis kb. véd valamennyire a radioaktív kiszóródás ellen (vagyis, ha a távolban pl. Judapesten robban egy atombomba, akkor Kecskeméten egy ilyen pince nyújt valamekkora védelmet), másra alig jó. Bár a zárt térnek megvan egy olyan előnye, hogy egy biológiai fegyver, ha nem éri a területet közvetlen fertőzés, akkor a továbbterjedést mérsékelheti, persze csak akkor, ha a bent lévők nem hagyják el. Mert ugye kisebb eséllyel kerülnek érintkezésbe egy fertőzött személlyel.
A városházákon, illetve sok esetben a megyeházákon természetesen szintén sok esetben van óvóhely, vagy azokhoz nagyon közel (az adott téren). Ezek az esetek többségében ideiglenesek, vagyis az ott tartózkodás legfeljebb egy hétig tanácsos. Egyrészt nem annyira védettek, másrészt a legritkább esetben vannak felkészülve manapság a fogadásra. Bár van olyan, amelyik jó védelmet nyújt, de az ilyen ritka. Az is előfordul, hogy az ilyen területen lévő kis óvóhelyek kapcsolatban vannak egy központi óvóhellyel, illetve annak egy meghatározott részével (ahová a politikusok és gazdagok mehetnek csak :P ).
Néhány laktanyánál, vagy épp felszámolt laktanyánál is vannak óvóhelyek, bár sok esetben inkább raktárként használatosak. Nehéz őket megtalálni, különösen civileknek, mert a sok esetben vagy egy raktárból nyílnak, vagy igen közel, de a laktanya területén kívül vannak eldugva. Az új építkezéseket (ha voltak) már nem nagyon ismerem, de elképzelhetőnek tűnik, hogy az újonnan épített tiszti szállások alatt (a laktanyán belül) is lehetnek, vagy épp a bejárat ott lehet, illetve ott is.
A bejutást megnehezíti, vagy épp lehetetlenné teszi, hogy a laktanyák, sőt, a Honvédséghez kapcsolható óvóhelyek egy részét biztonsági cégek őrzik, s ki tudja, milyen utasítást kaptak katasztrófa esetére. Vajon kiket engednek be?

Természetesen a Parlamentből is vezet út óvóhelyre, vagy óvóhelyekre, de arról tisztességes ember ne is álmodjon, hogy oda kerülhet. Hasonló a helyzet a Sándor Palotával.
Budapesten persze akadnak egyéb óvóhelyek is. Mindjárt ott van a két nyilvánvaló, a Gellért Hegy és a metró.
A hegyben lévő óvóhelyben elvileg még egy kórház is berendezésre került szükség esetére, bár érdekelne, hogy mikor ekkora válságba taszították az egészségügyet, akkor mit ér, feltehetőleg szinte használhatatlan.
A metró minden országban használatos ilyen célra, vagy legalábbis néhány vonala. A Deák Tér elég mélyre levisz, az egy esélyes hely, továbbá a Moszkva Tér, Kossuth Tér. Persze ez csak feltételezés, nem mutogatták meg sajnos.
Az egykori kommunista főintézmények többsége alatt is bizonyára található. Pártszékházak, az ÁVH-nak fenntartott épületek, egyéb hasonlók.
Továbbá minisztériumok, fontos intézmények (Katonai Ügyészség, Katasztrófavédelem, bankok központi székházai, régi telefonközpontok környéke, stb…).

A kommunizmus idején néhány gyár alatt is épült. Abban szinte biztos vagyok, hogy a régi dohánygyárak alatt található óvóhely. Sőt, feltételezem nem is kicsi, lévén a dohánygyárakat szükség esetén át lehetett állítani 5.45-ös töltény gyártására. Ugyanez vonatkozik az egykori hadi gyárakra.
Feltételezem akad a konzervgyárak alatt is óvóhely, elvégre az élelmiszerellátás fontos katasztrófa esetén, márpedig a konzervek talán a legbiztonságosabbak egy esetleges atomháború idején.
Felteszem a Tiszai Vegyi Kombinát környékén is található, elvégre a vegyipar is fontos a háború szempontjából.
Utóbbi kettő típus könnyen lehet mára átalakításra került, raktárnak, vagy annak sem használják már, az viszont szinte biztos, hogy rossz állapotban vannak.

A hatalmi elit tagjainak fenntartott óvóhelyeket, melyek távol vannak az esetleges célpontoktól (általában erdőkben, domboknál), a városoktól kissé távolabb (kb. 10-20 km távolságban egy gyülekezőhelytől, pl.: városháza) megtalálni elég nehézkes, s, ha sikerülne is, akkor se számítson semmi jóra az, aki sikerrel jár. Ugyanis, ha esetleg bedörömbölne, hogy civil vagyok, segítséget akarok, akkor vagy ki se nyitják, vagy esetleg egy fegyver mered majd a képébe. Elvégre jól ismerjük a gyáva politikusok és más öltönyös terroristák hozzáállását. No meg a magánhadseregükét is, én legalábbis nem számítanék tisztességes hozzáállásra az In-Kaltól, elvégre még héberül se tudok megszólalni :P .

A legújabban épített óvóhelyekről nem sokat tudni, azok tényleg titkosak. Bár a józan ész itt is kisegíthet minket. Mert ugye ilyet lefolytatni, főleg titokban csak az képes, akinek sok a pénze.
Tehát ennek nyomán bizonyosan akad Judapest olyan részein, ahol a leggazdagabbak élnek, pl. ahol megkérdezik az álruhás biztonsági őrök, hogy kit keresünk, miért mentünk oda. Ide sorolhatóak a leggazdagabbak számára fenntartott alapítványi iskolák, s bizonyos összejöveteli helyek, amiket ők használnak, pl. Magyar Állami Operaház (ugye a sokszázezres belépős hely), bizonyos luxusszállodák, meg egyéb hasonlók.

Persze vannak olyan óvóhelyek, melyeket már szinte senki nem tart számon. Ezek főleg az 1940-1944 között épült, a legtöbb esetben kisebb óvóhelyek. Sok esetben elhagyatottabb vidékeken találhatók, erdőkben, hegyvidékeken, de még folyók árterében is. Utóbbiak el sem tudom képzelni, hogy milyen állapotban lehetnek felújítás híján. Az ilyenekben sok esetben még a II. VH idejéből származó fegyverek és egyéb felszerelések is akadhatnak.
Ezek megtalálásában szinte csak a szerencse segíthet, no meg esetleg néhány különösen idős ember, akik talán még emlékeznek rájuk.

Ideje lezárni ezt a részt, úgy hiszem több segítséget nem tudok nyújtani a megtaláláshoz.

Óvóhelyek megtalálása