mahai - G-Portál

Az óvóhelyeknek igen sok fajtája létezik, s ennek megfelelően több csoportba sorolhatjuk őket, azoknak pedig több alcsoporja létezik.

Az óvóhelyeket védelmi képességük szerint a következőképp lehet csoportosítani:
-minősített óvóhelyek
-szükségóvóhelyek

Az óvóhelyeket funkciójuk szerint a következőképp lehet csoportosítani:
-a politikai, gazdasági elit és magasabb beosztású közigazgatási személyek védelmét szolgáló legjobb óvóhelyek
-a közigazgatást és polgári védelmet végző személyek, szervezetek védelmét és tevékenységét biztosító létesítmények
-nagy értékű vagyontárgyak védelmére szolgáló óvóhelyek
-katonai, orvosi és egyéb felszerelés védelmére szolgáló védett raktárak
-a polgári lakosság védelmét szolgáló építmények
-háború esetén is működésre kötelezett szervezetek (pl. kórházak, kommunikációs lehetőségeket biztosító rendszerek) elhelyezésére szolgáló építmények
-nyersanyagok és élelmiszer tárolására szolgáló védett raktárak
-szükséggyárak működtetését szolgáló óvóhelyek
-állandó működésű óvóhelyek

Elhelyezkedésük szerint megkülönböztetünk:
-épület alatti óvóhelyet
-különálló óvóhelyet
-táró óvóhelyet

A minősített óvóhelyek elviekben megvédenek minden tömegpusztító fegyver hatásától meghatározott távolságon kívül az epicentrumtól (a tömegpusztító fegyver központi hatásától). Továbbá védenek a hagyományos fegyverek és bizonyos természeti katasztrófák ellen, a benntartózkodást pedig legalább 12 órára lehetővé teszik.

A szükségóvóhelyek építése, vagy meglévő építmények szükségóvóhellyé alakítása egy viszonylag gyors folyamat, ennek ellenére az epicentrumtól megfelelő távolságra kielégítő védelmet nyújt, különösen a radioaktív kiszóródás ellen.
A szükségóvóhelyek a legtöbb esetben a polgári lakosság védelmét látják el, illetve néhány esetben lehetnek raktárak, főleg élelmiszer.

Alapvetően a szükségóvóhelyek a következő módon alakíthatók ki:
-gyorsépítésű, szabadon álló szükségóvóhelyek
-kisebb védelmet nyújtó, átalakított tárók
-épületek átalakított védett helyiségei
-épületen kívüli, átalakított helyiségek

A szabadon álló szükségóvóhelyek készítése nem túl bonyolult. A megfelelő anyagok és alapvető háztáji eszközök (pl. ásó, csákány, lapátok) birtokában 10 ember 1-2 óra alatt elkészítheti a szükségóvóhelyet, mely a védelmüket szolgálja majd (elsősorban radioaktív kiszóródás ellen).

Két fő fajtája van:
Favázú, szabadon álló szükségóvóhely.
Kinézete egy nagyobb sátorra emlékeztet, mely fából készült.
Érdemes egy kisebb, mesterséges föld, de inkább sóderhányásra építeni, azt kátránypapírral, vagy más szigetelőanyaggal jól lefedni, s annak tetejére préselt falemezt helyezni (eső és hideg ellen egyaránt hasznos). A háromszög alakú szerkezet egyik végén helyezkedik el az ajtónyílás, másik fele zárt. Amennyiben esetleg barlangban kerülne kialakításra, úgy érdemes úgy építeni, hogy a barlangnyílás felé forduljon a zárt rész.
Amennyiben a talaj nem sziklás, úgy érdemes a szerkezet saját tartásán kívül még facövekekkel is kiékelni, a nagyobb stabilitás érdekében. A faszerkezet legalább 10 cm vastag kell legyen, azt kátránypapírral, vagy más szigetelőanyaggal kell fedni, annak tetejére műanyag fóliát tenni, hogy az építmény a lehető legjobban legyen szigetelve. Ekkor jöhet a befejezés, 70-80 cm-es földréteg kell kerüljön az építmény tetejére, lehetőség szerint agyagos. Amennyiben a föld nem agyagos, úgy érdemes ezt is körbetekerni fóliával, hogy az esetleges eső ne mossa le. Belvizes, vagy esős területen érdemes az építmény mellé egy 20-30 cm mély vízelvezető árkot ásni.
Belső terének mérete attól függően változhat, hány személy számára készült. Viszont minden esetben rendelkeznie kell egy kisebb (legalább 2x2 m) előtérrel, s ott elhelyezni a második ajtónyílást. Mivel szükség esetén nincs idő arra, hogy igazi ajtót alakítsunk ki, így érdemes egy egyszerűbb megoldást alkalmazni: az ajtó szerepét egy vastagabb falap töltse be, s mellé csavarral, vagy szöggel, az építmény falába felrögzíteni mindkét oldalra egy-egy kallantyút, mely az esőretesz rögzítésére szolgál, továbbá belülről kitámasztani az „ajtót”. Továbbá vastag porfogó függönyöket elhelyezni az ajtónál, és az előtér-lakótér határán lévő falnál.
Az ilyen építmény a legtöbb területen kialakítható, még a belvizeseken, s hegyvidékeken is.
A favázas óvóhelyen való tartózkodás 12-30 óráig lehetséges, átlagos felkészültséggel. Ám még a legjobban felkészült, legtapasztaltabb személyeknek sem érdemes 7 napnál tovább tartózkodniuk az építményben.

Árokóvóhely:
Kialakítása könnyebb talajon (csak ott érdemes építeni) még az előzőnél is könnyebb, gyorsabb, körülbelül fele annyi időt vesz igénybe kialakítása.
Első lépésként ásni kell egy 2,2 m mély árkot, mely lefelé keskenyedik, felső része 1,8 m széles, míg a legalja 1,5 m. Alját és oldalát fóliával kell kibélelni, arra kátránypapírt, vagy más szigetelőanyagot illeszteni, majd fával kialakítania a belső teret. Egyik oldalában lejáratot kell hagyni, azt sóderrel felszórni, kátránypapírral fedni.
Az ajtónyílást érdemes úgy kialakítani, ahogy az előző típusnál.
A tartózkodótérbe érdemes padokat tenni, vagy eleve ilyen célra kialakítottakat ácsolni. Azok szélessége és magassága nem lehet több 55 cm-nél. A padok alá tehető el a magunkkal hozott készletek egy része. Az árokóvóhelyen hosszabban tartózkodni nem lehetséges. Összesen 8-16 órára nyújthat jobb felkészültség nélkül védelmet.

Az átalakított tárók természetes, vagy mesterséges területek, melyek már önmagukban is nyújtanak valamekkora védelmet. Ilyenek lehetnek a barlangok, bányák. Amennyiben ilyen területeket kívánnánk a szükség miatt óvóhelyekké átalakítani, úgy kénytelenek vagyunk lezárni a külvilág felé vezető részeiket. Sok esetben szakszerű robbantással. Viszont ebben az esetben természetesen korlátozott a levegőkészlet, ezért tényleg csak szükség esetén érdemes megtenni (például: gombafelhőt látunk, feltehetőleg radioaktív eső közeledik, netán olyan vegyi fegyver, mely csak rövidebb ideig (értsd: legfeljebb 3-4 óra halálos, vagy erősen károsító). A robbantás előtt mindenképp érdemes megbizonyosodni róla, hogy a terület belső részében rendelkezésre állnak a szükséges eszközök ahhoz, hogy a bent lévők kiáshassák magukat.

Épületek átalakított, védett helyiségei leginkább csak kiszóródás ellen védhetnek valamennyire, s csak rövid időtartamra. Leginkább szobák, belső fedett részek. Panellakásokban érdemes a legbelső területet átalakítani, ami a legtöbb esetben az előszoba. A legtöbbször ott nincs ablak, vagy más nyílás a környezetre, másrészt azért is hasznos, mert onnan szokott nyílni a wc, így nem kell a fedett vödrökbe végezni a dolgunkat.
A lakás minden nyílását a lehető legteljesebb módon le kell szigetelni, ha van redőny, még azt is leereszteni az ablakokon, erkélyajtókon. A szigetelést megoldhatjuk szilikon pisztollyal, vagy szükség esetén nedves rongyokkal. A lépcsőházajtót minden esetben érdemes az utóbbival, hiszen szellőztetés csak ott biztonságos viszonylag. Ilyen szellőztetéssel akár 2-3 napig is viszonylagos biztonságban tartózkodhatunk az előtérben.

Épületen kívüli, szükségóvóhellyé alakított helyiségek a következők lehetnek:
-borospincék
-egykori szenespincék
-udvari óvóhelyek (pl. félig földbesűlyesztett raktárak)
-ablakkal rendelkező pincék
-mélygarázsok

Ezekre nem térnék ki külön. Átalakításuk hasonló az épületek átalakított helyiségeihez, veszélyeiket a legtöbben ismerik (mert ugye akinek van borospincéje, az tudja mikor válik veszélyessé). Ha a mélygarázs zárható, akkor kevesebb a gond ha nincs lezáró kapuja, akkor meg kell kísérelni szakszerűen berobbantani, vagy a szerencsére bízni magunkat.

Ideje áttérni a minősített óvóhelyekre.

Alapvetően öt osztályba sorolhatjuk őket védőképességük szerint.

Az V. osztályú óvóhely alig ér többet, mint egy szükségóvóhely. Ha az árok, vagy favázas óvóhely építői jó munkát végeztek, akkor az már V. osztályú óvóhelynek számít. Nagyjából védelmet nyújtanak az RBV fegyverek hatásai ellen, az atomfegyverek robbanásából származó radioaktív szennyeződés mértékét 1%-ra csökkentik a tartózkodótérben, s ellenállnak 0,3-0,4 MPa nagyságú lökéshullám frontnyomásának.
Ilyen óvóhelyek lehetnek az ablaktalan, átalakított pincék, átalakított borospincék és egyéb föld alatti helyiségek, vastag, lehetőleg tégla, vagy betonfalakkal, jól szigetelve.

A IV. osztályú óvóhelyek már valamivel védettebbek, különlegesen kialakított pincék, melynek nem csak oldalfalai, de mennyezete is védett, vasbetonból, szigeteléssel készült. Sok esetben a mennyezet nem is a talajszinten, hanem valamivel alatta helyezkedik el. Amennyiben rendszeres volt karbantartása, s bekészítették a megfelelő felszereléseket, úgy akár 1 hónapig is folyamatos védelmet nyújthat.
Véd az RBV fegyverek hatásai ellen és legfeljebb 1,2 MPa nagyságú lökéshullám ellen.

A III. osztályú óvóhely már ritka az épületek alatt, gyakrabban külső óvóhely (az épülethez szerkezetileg nem kapcsolódik, onnan esetleg csak egy járat vezet hozzá).
Szintén különlegesen kialakított, minden esetben a talajszint alatt helyezkedik el, vasbetonból, olykor nehézbetonból (vasreszelékkel dúsított vasbeton) készül. Rendszeres karbantartással, jól felszerelve akár hónapokig teljes védelmet nyújthat az RBV fegyverekkel szemben.
Véd az RBV fegyverek hatásai ellen, s legfeljebb 5,5 MPa lökéshullám frontnyomása ellen.

A II. osztályú óvóhely már elég ritka.
Minden esetben mélyen a föld alatt helyezkedik el, a talajszint alatt legalább 8 méterrel.
Minden esetben nehézbetonból készült, területe a legtöbb esetben elég nagy. Szinte kizárt, hogy épületek alatt alakítsák ki, bár bizonyosan megvalósította pár nagyobb bank ezt a mutatványt az értékek védelmére. Védelmi hatása olyan nagy, hogy, ha például a Parlamentbe csapódna egy atomrakéta, akkor egy II. osztályú óvóhely Kőbányán döntő eséllyel megvédené a bent tartózkodókat.
Rendszeres karbantartással és felújítással, valamint a szükséges felszerelések birtokában akár évekig folyamatosan is teljes védelmet tud biztosítani a bent tartózkodóknak.

Az I. osztályú óvóhely bizonyára létezik, de Magyarországon tudtommal nem. Vagy legalábbis a karbantartás és felújítás hiánya miatt legfeljebb elméletben minősülhetne annak.
Ilyeneket tehát csak a filmekben látni, mikor 40 emelet mélységbe megy a lift és kb. ott kezdődik az óvóhely, vagy mikor egy egész gránithegyet alakítottak át azzá.
Ide tartozik az a számomra fikciónak tűnő összeesküvés elmélet is, mi szerint az EU-nak azért fokozódik a lemaradása, mert bunkervárosokkal készül a III. Világháborúra, s ebbe öl kimondhatatlan nagyságú pénzeket. Egy ilyen bunkerváros elviekben egy valós város lenne a város alatt, vagy környékén, ahová az ott lakók nagyobbik része befér.
Nos, az olvasó nem tudom, hogy van vele, nekem képtelenségnek tűnik.

Végezetül rátérek még két dologra, ami kimaradt.

Az egyik óvóhelycella.
Hazánkban nem túl gyakori, leginkább az USA-ban fordul elő. Ez gyakorlatilag egy viszonylag kicsi, majdnem személyi óvóhely, nagyobb változataiban családok is elférhetnek. A legtöbb esetben egy alapesetben is kielégítő védelmet nyújtó pincében helyezik el. Kinézete egy kisebb tengeralattjáróra emlékeztet, s olyan szűk is. Általában nem haladja meg a 20 négyzetmétert területe, annak nagy része is a szükséges élelmiszer, ivóvíz, levegő, s a generátor működtetéséhez szükséges szénhidrogén tárolására szolgál. Valamint persze a beépített eszközökére (pl. légszűrők, víztisztítók, áramtelepek). Méretétől függően 1-6 ember lakhat benne 2 hónaptól, 16 hónapos időtartam között. Mivel a külvilágtól hermetikusan zárt, így tökéletes védelmet nyújt az RBV fegyverek, szokásos fegyverek és katasztrófák ellen. Persze ára is ennek megfelelő, ha a feltöltést, szállítást, beszerelést nem számítjuk, akkor is minimum 900000 dollárba kerül. Tehát roppant kevesen is engedhetnék meg maguknak.

Az állandó működésű óvóhelyek olyan építmények, melyeket rendszeresen, netán minden nap használnak. Ezek lehetnek állandó, védett raktárak, s ez is a leggyakoribb.
Ritkán (s nem is jellemző hazánkra) előfordul, hogy kórház, katonai, vagy titkosszolgálati (persze nem nyilvános) központ, vagy ép kutatólabor (szintén nem nyilvános) működik benne, netán kisebb szükséggyár, vagy olyan, amit rejtve akarnak tartani (katonai felszerelést gyártó üzemek a legtöbbször). Nos, tény, ami tény, ezzel se kell sokat törődnünk.

Óvóhelyek alapvető fajtái