|
Gyerekbűnözés 1. Az adott kor
Babilon5 2008.08.12. 15:28
A jelenkorból ered az erősödő gyerekbűnözés, ez az írás egy kis összehasonlítás múlt és jelen közüött, kiemel több, a jelenkorra nagyon is jellemző okot, mely a gyerekbűnözés erősödéséhez vezetett.
Gyerekbűnözés 1.
Az adott kor
Az utóbbi éveken egyre többet hallani arról, hogy fiatalok követnek el különböző bűncselekményeket, s akkor az egyre szaporodó szabálysértésekről már ne is beszéljünk. Egyre terjed a bűn, egyre fiatalabbak lesznek tevékeny részesei, egyre inkább burjánzik a liberalizmus miatt kialakuló rákos daganat a társadalom minden részén.
A fiatalok az egyik legveszélyeztetettebb csoport, s egyben kiszolgáltatottak is. Ám ez utóbbi még önmagában nem magyarázná a helyzetet. Ugyanis az elmúlt úgy száz, százötven évben a gyerekbűnözés, mint olyan korántsem volt ilyen erős. A jelen állapotok egyre inkább kezdenek hasonlítani a középkorra, mikor általános tendencia volt, hogy valaki már fiatalon elkezdte a bűnözést, aztán pedig folytatta, míg fel nem kötötték.
Akkoriban persze más volt a világ, egyszerűbb, az igények kis számúak, s arra, ha meglehetősen nehezen is, de általában telt. A társadalom nagyobbik, szegényebb részének annyi volt az igénye, hogy legyen mit enni, legyen akár egy toldozott-foldozott, de valamit védő tető a fej felett, meg annyi ruha, hogy ne fagyjanak meg hidegben. Ekkorra már leépült, vagy legalábbis ritkán fordult elő a gyerekmunka vadkapitalista módja, de azért jelen volt. Nem 16, de azért 6-8 órában. És bizony, aki akart magának valamit, az elment már akár 12-13 évesen dolgozni valahová, lehetőség is több volt erre. Nemcsak, hogy mehettek, hanem volt is hová.
Voltak persze kivételes időszakok, mint a nagy gazdasági világválság, mikor még a felnőttek is bajosan kaptak munkát. S lám, akkor is magasra hágott a bűnözés, még, ha csak alkalmilag is, de sokan adták erre a fejüket, sokaknak pedig megtetszett ez az életforma és a helyzet javulásával maradtak ezen az úton.
Ne feledjük el, hogy akkoriban bizony a büntetések is sokkal szigorúbbak voltak, mint manapság és nem teketóriáztak a hatóságok, hogy büntessenek-e… Ami pedig a rendfenntartókat illeti, legyenek rendőrök, vagy csendőrök, bizony jobban fel is léptek, mint manapság, mert fel is léphettek. Akkoriban nem arról szólt a nóta, hogy milyen keveset tehetnek, s a bűnözőknek ilyen, meg ilyen, de még olyan jogai is vannak. Nem akkoriban befoghatták a bűnözők, ez volt a joguk. Volt is tisztelete a hatóságnak. Egyik ősöm csendőrként, mikor bement a késdobálóba (mert azért volt ilyen akkoriban is, a húszas években), akkor a nagy verekedők között hirtelen csend lett. Pedig egyedül volt tucatnyi ember ellen, akik mellesleg tapasztaltabb verekedők voltak, de tudták, hogy nem árt magukat meghúzni, mert biz a csendőrök akkoriban nem nagyon számíthattak erősítésre, ha mégis lett volna akkor sem folyamodtak hozzá, csak, ha tényleg szükséges volt. Egyedül is elbírtak könnyűszerrel több rendetlenkedővel. Feljelentés, meg hasonlók nélkül pár pofonnal, meg öklössel lerendeztek egy ilyen kisebb ügyet. Hozzá kell tenni már a megjelenés is más volt, szép egyenruha, egy daliás vitézen, aki sosem lehetett egy félős típus.
A fentiek tehát nagyon röviden jól jellemzik a régi helyzetet, mikor még más volt a világ és a bűnözés úgy általában alacsonyabb mértékű, különösen a gyerekbűnözés.
Mára a fentieknek nagyrészt az ellentéte az igaz.
Vagyis nincsen a gyerekeknek munkalehetőség (felnőtteknek sem, főleg, ha nem 25-30 közötti két diplomával, meg öt éves gyakorlattal…). Így a közkeletű elnevezéssel élve sok a kulcsos gyerek, akiknek nincs mit csinálni, főleg oktatási szünetekben. Mert a társadalom nagy része szegény, nem telik nekik még arra se, hogy pár hétre elküldjék a gyerekeket táborozni, vagy ügyeljen rájuk valaki. Így aztán mindenfelé csellengve sok minden megtörténhet, különösen egy tapasztalatlan gyerekkel.
A rendőrséget nem övezi tisztelet, gyenge, joga semmihez sincs, de a bűnözőknek mindenhez, amit persze különböző módokon a tudtukra is juttatnak részletesen, azt minden bűnöző tudja, hogy mihez van joga, hogy lehet kibújni, a kötelességeket nem tanítják nekik, tipikus liberális rendszer, ami látjuk, hogy hová vezet.
A büntetések nem szigorúak és nem elég elrettentők. A szigorúság még a kettő közül a kisebbik, mert az, hogy valaki fél, vagy egy évet van fiatalkorúak börtönében sok esetben másodlagos, inkább számít az, hogy mit tesznek velük addig. Az elrettentő érték, mikor szinte mindenki kibújhat alóla, megússza a mellesleg szülei által fizetett pénzbüntetéssel, megrovásokkal, amiket kinevetnek, meg felfüggesztett büntetésekkel, hasonlókkal, akkor mondani sem kell, hogy kinevetik az „igazságszolgáltatást”.
Egyszóval rémületesen gyenge rendfenntartás, nevetségesen engedékeny igazságszolgáltatás (már, ha a hatalom érdeke nem diktál mást, de az igazi bűnözőket mindig futni hagyják), akkor nem kell rajta csodálkozni, hogy még a közepesen értelmi fogyatékos bűnöző hajlamú személyek is vérszemet kapnak.
Ami viszont még talán a fentieknél is jelentősebb ok az az igények jelentős emelkedése. Mert ma hatalmasak az igények, főleg a fiatalok körében. Legyen mindenféle elektronikai felszerelés, a mobiltelefon már alapelvárás, akárcsak a drága márkás ruhák, kozmetikák, sok-sok pénz a szórakozásra, utazgatások, sztárok utánzása, divatok, egyebek.
Hatalmas igények ahhoz képest, hogy régen mi volt. Ez pedig jórészt a telekommunikáció, újabban az Internet hatása főként.
Az igények pedig hatalmas hajtóerőt jelentenek.
Valaki igényel valamit, sőt az már társadalmi elvárás, ami még inkább sarkalja arra, hogy elérje. Márpedig, ha nem elég gazdag, nem dolgozhat meg eleve nem is arra nevelték, hanem, hogy kap mindent, amit lehet - munka nélkül persze akkor könnyebben adja arra a fejét, hogy más úton szerezze meg. Most nem kívánok annyira a szerintem kisebb súlyú CD, DVD és egyéb kalózkodásra utalni, az még a kisebbik baj, de mikor már rendszeresen, tudatosan lop valaki, netán rabol, drogot árul (és ezzel együtt általában fogyaszt is), leszereli a fémrészeket a vasútról, ezzel akár baleseteket kockáztatva akkor az már komolyabb.
Mikor valaki sokat akar és rádöbben, hogy ebben a nagy liberális káoszban, ezt megteheti bűnözés útján, viszonylag könnyen és, ha 14 év alatti, akkor még csak nem is büntethetik, s így vérszemet kap, akkor nehéz megállítani. Törvényesen meg gyakorlatilag nem is lehet, mert, ha a járókelő lekever neki egy pofont, akkor az már önbíráskodás, meg hasonlók, s végül ő jut börtönbe, nem a bűnöző. Ha valaki a tolvajok miatt áramot vezet a kerítésébe, akkor őt csukják le, akár több megvalósított bűncselekmény miatt is, pedig ő csak védeni akarta azt, amiért ő dolgozott meg és mások el akarták venni…
Bizony, ez nagy szabadosság, amit liberalizmusnak szokás nevezni, ahol a fertőnek mindent lehet a tisztességes, rendszerető embernek pedig semmit, ezeket hozta magával. Nincs erős központi hatalom, nincs igazság, nincs elrettentés, annál több biztatás.
Ezek tehát a fő kiindulópontjai a gyerekbűnözésnek legalábbis azon részének, ami a korból ered és részben a társadalomból, törvényekből, de ez ugye koronként változik, tehát lehet rá ekként tekinteni.
A megelőzést valamilyen szinten persze még ilyen körülmények közt is kivitelezni lehet. Főleg nevelés által. Alacsonyan kell tartani az igényeket, erősnek kell nevelni a gyerekeket, hogy ellenálljanak a társadalmi nyomásnak a nagyobb igényekre és fertőre nézvést. Sokat kell foglalkozni velük, főleg a szülőknek, idősebb testvéreknek beszélgetni velük.
Rászoktatni őket, hogy semmi sincs ingyen, ha valamit el akarnak érni, ahhoz komoly áldozatokat kell hozni. Ezért nem kell nekik mindent megadni, ezért nem kell zsebpénzt adni, persze az erőssé neveléssel együtt megy csak ez. Rászoktatni őket a munkára már fiatalon.
Az pedig a létező legrosszabb, ha a szülők azért csak egy gyereket vállalnak, hogy annak mindent megadjanak. Itt már el is szúrták a sorsát, mert, még szegény környezetben is elkényeztetik, mert vele törődnek csak, nincs megosztás, a kevésből bár, de ő kap mindent, nincsenek testvérek, akikkel osztozkodniuk kellene, s így nem szocializálódnak kellően.
Ennek a vége az, hogy felnőve (kor tekintetében) még mindig gyerekek, akik egyedül akarnak mindent, méghozzá munka nélkül, aki pedig ezt megengedte, az jó akaratúan ugyan, de hatalmas bűnöket követett el saját gyereke ellen.
Legyen ez a végszó: NE ENGEDJÜK!
Babilon5
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
