|
Grúz, Orosz konfliktus
Babilon5 2008.08.19. 10:11
...miképp is kezdődött és mikor már nem kerül említésre. Nos, a médiától mindezt már megszokhattuk, ezért ideje a háttérrel is foglalkozni.
Grúz, Orosz konfliktus
Az utóbbi időben igencsak napirenden vannak az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok, az események kevésbé. Az meg, hogy miképp is kezdődött és mikor már nem kerül említésre. Nos, a médiától mindezt már megszokhattuk, ezért ideje a háttérrel is foglalkozni.
Grúzia fejlődése még Sztálin idején kezdődött meg, később pedig megkezdődött a jól ismert eloroszodás, legalábbis bizonyos területeit illetően.
A kicsi, úgy fél Magyarországnyi ország szabad a történelem során roppant ritkán volt, mikor a törökök ellen kértek segítséget az oroszoktól, azt megkapták ugyan, a törökök ki is lettek űzve, de eredményként cseberből vederbe estek, a cári hadak területén maradtak.
A Szovjetunió összeomlásával Grúzia kikiáltotta függetlenségét, amit előbb ugyan megkíséreltek az orosz csapatok megakadályozni, de ez a nagy összeomlás miatt nem volt lehetséges. Így Grúzia függetlenné vált, igaz, az egykori oroszbarát vezetés maradt hatalmon. Bár ez nem fedi a valóságot, mert vezetősége kétutas politikát folytatott, egyrészt engedett az oroszoknak, más részről viszont a nyugatnak is kedvezett és boldogan fogadta annak támogatását, főleg a kőolaj és földgáz vezetékek építésére, valamint infrastrukturális fejlesztésekre.
Ám bár a Szovjetunió összeomlott, a FÁK országokban jelen lévő esélyeit nem szándékozott elhanyagolni. A nagyrészt oroszok, vagy legalábbis orosz állampolgárok lakta három tartomány ki akarta kiáltani függetlenségét Grúziától, elérni ezt pedig orosz támogatásokkal remélte, amit bár csak a lehetőségekhez mérten meg is kapott. Főleg társadalmi és politikai támogatás volt ez, de a szeparatisták (elszakadni szándékozók) fegyvereket és bár nem jelentős mennyiségben, de számukra fontos mértékben pénzbeli támogatásokban is részesültek. Grúzia nem ismerte el elszakadási törekvéseiket, ahogy a világ más országai sem, Oroszország is leginkább a háttérből támogatta, ami betudható gazdasági, társadalmi és politikai belső válságaiknak.
Viszont megtette még a kezdetekkor az első lépéseket a három tartomány, így volt és van jogalapja az elszakadásra.
Eközben a nyugat, elsősorban az USA és belső szervezetei erősen, főleg anyagilag támogatták a frissen függetlenné vált Grúziát, melynek hatása a 2003-as Rózsás Forradalomban bontakozott ki, mikor a kétutas politikát valló akkori vezetés helyett az USA-ban kiképzett új elnök került pozícióba, s jelenleg is ő viseli ezt a posztot. Immár a vezetés nyíltan nyugat, főleg amerikabarát.
Ennek a váltásnak előfeltétele volt a CIA által pénzelt Freedom House nagyarányú támogatása az amerikabarát grúz vezetés hatalomra juttatásában, továbbá az amerikai titkosszolgálatok, elsősorban a CIA és Black Ops által folytatott kiképzések, gyakorlatilag az egész grúz hadsereget amerikaiak képezték ki. Ezen túl kisebb nyugati mintájú katonai támaszpontok létesültek területén, különösen Dál-Oszétia és Abházia közelében. A harmadik, egyben legkisebb, Oroszországgal nem határos szakadár tartományt Grúzia erőszakkal bekebelezte.
Katonai erő tekintetében az USA nem csak magát a grúz reguláris hadsereget támogatta, hanem egyéb grúz fegyveres szerveket is, egyfajta szabadcsapatokat, melyek szoros összeköttetésben állnak a kaukázusi maffiákkal, és elsősorban a drog és fegyvercsempészetben vannak jelen. Jellemző módszere ez mellesleg a CIA-nak, mert ugyanezt csinálta és csinálja jelenleg Afganisztánban is, amely a világ egyik legnagyobb drogbázisa, s mellesleg így az adott amerikai titkosszolgálatok hatalmas pénzekhez jutnak.
Ám az oroszokat sem kell, és nem is kellett félteni ilyen szempontból, ők pont a két velük szomszédos szakadár tartomány fegyveres szervezeteit, szabadcsapatait támogatták, főleg fegyverrel, de 2005 óta egyre nagyobb pénzekkel is. Továbbá az ott állomásozó orosz „békefenntartók” segítették kiképzésüket is.
Grúzia hadi kiadásai az ország gazdasági helyzetéhez, területéhez és lakosságához viszonyítva hatalmasak, s egyben ezekez képest roppant nagy és mondhatni erős hadsereget tartanak fenn. A jelenleg regnáló elnök beiktatását követően alig két év alatt Grúzia hadászatra fordított kiadásai az addigi 40X-esére, azaz negyvenszeresére emelkedtek. Ez persze csak a hivatalos adat, nincsenek benne az ingyen kiképzések, a titkos fegyverszállítmányok, és a nyugat és egyben maffiabarát fegyveres szerveknek juttatott szállítmányok és pénzek.
Mivel az USA-ban kiképzett elnök mindennél jobban igyekezett elérni a NATO tagságot, így jóval az ország erején felül küldött katonákat a NATO missziókba, főleg Irakba, ez hivatalosan mintegy 2.500 katonát jelent. E mellett Grúzia reguláris hadereje, csak a harcra fogható csapatok számát tekintve meghaladja a 16.000 főt. (Tehát Magyarország a maga 3.000+ kiküldetésen lévő kb. 1.000-1.800 katonájával könnyű préda lenne számára, mármint, ha a harcoló alakulatokat tekintjük).
E mellett a Grúz hadsereg, ha nem is a legmodernebb, de viszonylag jó minőségű felszerelésekkel rendelkezik, légvédelme is erősnek mondható.
Aztán 2007-ben orosz pénzek és a felháborodás kihasználásával tömegdemonstrációk zajlottak a grúz elnök és kabinetje ellen, főleg korrupciós és csalásokkal kapcsolatos vádakkal, melyek mellesleg nagyrészt igazak voltak. Ezt még nyugati segítséggel leverte az USA barát hatalom.
Ennek nyomán döntött úgy az orosz vezetés, hogy akkor kevésbé békés eszközökhöz folyamodik, s, ha kell, akkor fegyveresen is letöri a nyugatbarát grúz vezetést, vagy legalábbis kikényszeríti Dél-Oszétia és Abházia elszakadását, amennyiben a világpolitika abba az irányba fordul.
Megkezdte az előkészületeket, különösen az addigiaknál jelentősen nagyobb mértékű fegyver és hadianyag szállításokkal, valamint pénzadományokkal a szeparatista szervezetek számára. Ennek nyomán a nyugat is növelte szállítmányait és pénzadományait a grúz vezetés számára és támogatásáról biztosította azt, persze nem a médianyilvánosság, hanem diplomácia csatornák útján.
Megkezdődtek a kisebb összecsapások, elsősorban az ellentétes oldalon álló fegyveres szabadcsapatok között 2008 elején. Mármint inkább folytatódtak, mert kisebb konfliktusok addig is jellemezték a vidéket, csak kisebb számban és intenzitással.
Grúz és orosz erők egyaránt növelték jelenlétüket, a kémkedés nagyobb mértéket öltött. „Véletlenül” kémrepülők sodródtak mindkét fél területére, melyek egy részét lelőtték, sőt olykor vadászgépek is „kisodródtak” a hazai légterekből, itt is akadt példa rá, hogy megsemmisültek.
Itt jegyezném meg, hogy az ilyen jellegű átsodródások, véletlenek, letérések az orosz határ egésze mentén jellemzővé váltak az utóbbi egy-két évben, főleg azóta, mióta az akkor még elnökként működő Putyin megtagadta az orosz csapatmozgások jelentését és hivatalos ellenőrizhetőségét a NATO számára, tiltakozva (az akkor még csak tervezett) európai rakétapajzs miatt. Volt vadászgép besodródás például Japán légtérbe is, mintegy az éberséget tesztelendő, 2008 tavaszán. Ami azt illeti a kicsi, de jól felszerelt és fanatikus japán haderő igencsak éberen reagált 22 vadászgép szállt fel pár percen belül és „kérte fel” az orosz gépet a távozásra.
Ami viszont Grúziát illeti a mindkét fél részéről jelen lévő erőpróbálgatások és kisebb, a reguláris seregeket kevéssé érintő összecsapások még kiegyenlített helyzetet eredményeztek.
A jelen helyzethez az eddig ismertetetten túl két alapvető tényező járult hozzá.
Az egyik Koszovó függetlenségének kikiáltása (mely egyébként magyar nevén Rigómező, ahol Hunyadi is csatázott a török ellen és a szerbek őshazája, ahová az évek során az albánok bepofátlankodtak). Ez olyan nemzetközi precedenst adott, mely jogalapot szolgáltatott Oroszország számára, a többségében orosz állampolgárok lakta Dél.Oszétia és Abházia elszakadásának nyílt támogatására. Mint tudjuk, az oroszok nem támogatták Koszovó függetlenné válását, s most a segítség a két többségében oroszok lakta tartománynak egyfajta bosszú is a nemzetközi diplomácia felé, mintha legalábbis azt mondanák: lám ti akartátok, hogy erre menjen a világ.
Tehát, ha Koszovó nem válik függetlenné, akkor nagy eséllyel nem lenne most Grúz-Orosz háború (elvileg tűzszünet), az orosz medve tovább pislogna csak álmosan.
A másik igen fontos tényező, amit a média rendszeresen elfelejt közölni hogy ez a háború nem arról szól, hogy a csúnya oroszok nagy haderejüket kihasználva támadásba lendültek, hanem arról, hogy a grúz hadsereg támadta meg Dél-Oszétiát, az ott szolgáló orosz békefenntartókat, mi több, Oroszország területére is átlőttek tüzérséggel. Egyszóval egy kis ország nyílt támadást indított egy nagyhatalom ellen.
Itt számította el magát nagyon is a grúz elnök, ugyanis azt várta, hogy a nyugat majd fegyveresen beavatkozik Oroszország ellen, ami mellesleg a harmadik világháborúhoz vezetett volna. Ám a nyugat fegyveresen nem kíván beavatkozni, mert nagyon is tisztában van Oroszország erejével, melyet az kevésbé nyíltan ugyan, mint az USA, de az utóbbi években erősen fejlesztett.
Egyszóval Grúzia támadott és egyértelműen vesztett, hadügyileg és politikailag is, ebben minden szakértő egyetért. Ám politikailag még ennél is messzebbre menő következményei vannak ennek a kis háborúnak. Az USA még sokkal nagyobbat vesztet, mint Grúzia.
Mert, ha az orosz medvének valaki sokat böködi az orrát, akkor az lassan, komótosan felkel, s, ha elindul, akkor finoman szólva is nehéz megállítani.
Márpedig ebből a konfliktusból az oroszoknak hatalmas haszna van.
Katonailag csak annyi, hogy elhasználtak valamennyi amúgy is régi hadianyagot, meg gyakorlatoztatták kicsit seregüket élesben, ez kisebb esemény.
Területileg döntő eséllyel megnövekszik az éledező Orosz Birodalom, de ez is keveset számít, elvégre a területek kevéssé fontosak, s nem utolsó sorban elég parányiak.
Ami döntő az a politikai tényező. Ezen precedens nyomán, amit ugye Koszóvó precedense indított el az orosz terjeszkedés újraindulhat. Mert nem csak ez a két kis tartomány van ilyen helyzetben, hanem Kazahsztánban, Ukrajnában, és a Balti Államokban is vannak hasonló részek.
Sőt, a jelen vezetést nézve nem elképzelhetetlen, hogy Kazahsztán egyenesen visszacsatlakozik Oroszországhoz. Ugyanis választási csalás nélkül (a nemzetközi megfigyelők nagy ámulatára) az ottani választási rendszernek köszönhetően egyetlen párt van jelen a vezetésben, és nincs ellenzék, ez volt a nép akarata. Márpedig a vezetés oroszbarát…
Másik nagy politikai-társadalmi haszna ennek a konfliktusnak az, hogy az orosz népet felrázták az események, s a nyugati (!) média nyomán egyre jobban ebbe az irányba tartanak az események. Mert a nyugati média azt szajkózza, hogy a gonosz oroszok megtámadtak egy független országot, de az oroszok pontosan tudják, hogy őket támadták meg. Az agresszív nyugati áskálódás és terjeszkedési kísérlet csúfos kudarcot szenvedett a gyors és erős orosz válaszlépések által. Az orosz társadalom belátta, hogy eddig volt Putyin, mint erőskezű, határozott, az orosz érdekeket szolgáló elnök, s még mindig nagy hatalma van. De belátták azt is, hogy Medvegyev, bár Putyin aktív támogatója nem báb, mint többen hitték, hanem maga is önálló, erős és határozott vezető, akinek csak hasonló a véleménye több dologban. Tehát már nemcsak Putyinra nézhetnek fel, hanem a jelenlegi orosz elnökre, Medvegyevre is, akinek mellesleg múltja tisztább Putyinénál.
Márpedig az orosz társadalomnak a kenyérnél is jobban kellett egy ilyen felrázás, és az, hogy lássák a vezetőik értük vannak, erőskezűek, olyanok, akikre fel lehet nézni. Bár erről a média kevéssé beszél (főleg a mienk), de mindkét politikus támogatóinak köre és népszerűsége hallatlanul megemelkedett az utóbbi időben, pedig eredetileg sem volt csekély. Továbbá az ellenzék közeledett a kormányhoz és az elnökhöz az álláspontok tekintetében.
Szintén az ébredésnek, elsősorban a politikai haszonnak a részére írható a most már nyíltan folyó új hidegháború megkezdése. Bár arról eltérők a feltevések, hogy lényegében mi is indította el, de mindenképp most vált nyílttá.
Esélyes Koszovó függetlenségének kikiáltása, a grúz konfliktus, az európai rakétapajzs és az USA közel, valamint közép-kelet politikája, különösen Szíria és Irán kapcsán. Persze legvalószínűbb, hogy mindezek összessége volt a döntő.
Kiszivárgott (vagy szándékosan kiszivárogtatott?) orosz felső katonai vezetési források szerint elrendelték a Kalinyigrádban állomásozó Balti Flotta felújítását, sőt, atomrakétákkal való felszerelését. Továbbá egy szíriai, nagy méretű orosz hadibázis felállítását, valamint több katonai egységnek a készenlétbe helyezését, főleg Irán, vagy Szíria ellen irányuló nyugati támadás esetére.
Ez egybevéve a 2006-2007-ben bejelentett új tengeralattjáró flotta (!) megjelenésével, mely legalább kéttucatnyi (!) tengeralattjárót jelent már jelentős előkészületnek számít, az új hidegháború megkezdésének. (Az új tengeralattjáró modellek és számuk nyílván kapcsolatban állnak az Északi Sark közeli kőolaj és földgáztelepekkel, legalábbis nyomásgyakorlási céllal biztosan. Bár kérdés, hogy a viszonylag új svéd és finn kémhajó típusok (szinte bármilyen rakétákkal felszerelhetők) mennyiben egyenlítik ki az erőviszonyokat, egy várhatólag katonailag nem nyílt konfliktusban.)
A végszó még Grúziához:
A jelenlegi Grúzia meglepően hasonlatos a Castro előtti Kubához, ahol egy USA-hoz lojális, részben általa pénzelt és jelentős maffiakapcsolatokkal bíró félig nyugatbáb, fél-diktátor uralkodik, persze kérdés ez után a ballépés után meddig.
Az oroszok pedig kétségtelenül erősödtek, nyíltan is, a felszín alatt pedig még inkább. Egy várható új Orosz Birodalom előszelét hozva, melynek valódi céljai nagyrészt homályba vesznek.
A csapkodó, és egyre inkább hitelét vesztett USA által képviselt agresszív külpolitika pedig lassan elveszti erejét, ahogy az egyre inkább adósságokba merülő ország is. A halálra fegyvereztetés megfordult, most az USA a szenvedő alanya, az egyre nyíltabbá váló problémák pedig lassan elfedik. Ezzel szemben a nagyon is megfontolt orosz politika, a részleges belső rendezés után lassan a külföld felé kacsintgat, s még erősebben kezdi felszámolni a belső problémáit.
Babilon5
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
